-Ja , tényleg.Egy divatos farmer?
-Például.
-Meg a mobil?
-Az is.
- Ide figyelj, Cathy,te nem próbáltál még meg kicsikarni anyukádtól egy lóvakarót, sörénykefét,patakaparót...
-Már megint kevered a szezont a fazonnal!-szakította félbe Cathy,akit kezdett bosszantani Ricky a listájával.-VÉgtére is a szülinapodról beszélünk,pontosabban arról,hogy magadnak is kérhetnél valamit,nem csak Diablónak! A lóvakaró meg a sörénykefe hétköznapi cucc lovasoknak...
-...ami nem különösebben drága, és amit anyukád segitsége nélkül is beszerezhetsz, ha nem költöd minden pénzedet feltöltőkártyára. Igazam van?-fejezte be Ricky barátnője mondatát.-Különben meg biztos vagyok benne , hogy másként viszonyulnák a lovas ajándékokhoz, ha Rashid a tiéd lenne. Ha szükséged van nyeregtakaróra vagy kantárra,egysezrűen szólsz Carlottának , és pár nap múlva megkapod, anélkül, hogy tennél érte valamit.
Cathy elhúzta a száját, Rickynek természetesen igaza volt.
Carlotta Mancini , Rashid gazdája nyugalomban vonult műlovarnő, akit egy életre megnyomorított egy cirkuszi előadáson történt baleset. Ő fedezte lova gondozásának és fentartásának minden költségét. Cathynek csak annyi volt a dolga, hogy lovagolja és gondját viselje. És ez fontos részét alkotta Cathy életének. Azt mégsem tudta megemészteni, hogy Rickyt egyáltalán nem érdekli semmit olyasmi, amit a velük egykorú lányok, köztük Cathy is fontosnak, sőt nélkülözhetelennek vélnek.
-De-kezdte újra Cathy, ám mielőtt folytathatta volna, Lillyann Bates és Kevin Thomas lépett be Ricky szobájának félig nyitott ajtaján.
-Sziasztok! A mamád mondta , hogy itt fönnt találunk benneteket. Állítólag valamit súgdolóztok.Hogy van az én drága barátnőm egy nappal a tizennegyedik szülinapja előtt?-kiáltotta a fiú. Átkarolta Rickyt,és szerető puszit nyomott az arcára..-Diablo és a bőrfény elegyének ellenálhatatlan illata árad rólad-nevetett, és megfogta Ricky kezét. A lány még mindig a nedves , zsíros rongyot szorongatta, és hirteéen kisértést érzett, hogy végighúzza barátja arcán.
Kevin azonban észrevette a huncut villanást Ricky szemében; ilyenkor mindig valami csintalanság következett.
-Eszedbe ne jusson!-figyelmeztette.
-Ó , Ricky, nem is tudom. Ha kíváncsi vagy a véleményemre, Kevin arcán jól mutatna egy kis fényező-vigyorgott Lillyann, és sokatmonódón Rickyre hunyorított.
-Lillyann! Na ne félj,ezt nem felejtem el! Csak várj,amíg legközelebb jön a patkolókovács. Majd meglátjuk, mekkora hős leszel, ha senki nem segíti Doki hátsó patáinál...
-Ez zsarolás, de rendben van. Ricky, Ricky lehet, hogy mégis inkább magadra kellene kenned kicsit ebból a bőrfényből.
-Szép kis barátaim vannak, mondhatom!-Ricky kibontakozott Kevin öleléséből, és úgy döntött, hogy máskor szedi szét és tisztítja meg a kantárt. ELvégre a barátai azért jöttek, hogy lovagoljanak egyet,
-Te, Ricky, csak nem nyergeltél át divatra öregkorodra? Vagy mért van itt ez a nyitott katalógus?-kérdezte Lillyann ártatlanul.Ricky hangosan felnyögött, majd megfogta a katalógust, és az asztal melletti papírkosárba hajította.
-Rosszat szóltam?-nézett rá Lilly zavartan, de Ricky csak legyintett, miközben Kevin, az örök úriember a karjára vette a nyerget, és a vállára akasztotta a kantárt....
( Lesz folytatás)